Események

Farsang a Kollégiumban

Részletek

Szülőkategória: Kollégiumi élet

Készült: 2019. február 28. csütörtök, 09:02

A farsang egy zajos nevetéssel teli mulatság, amelyet egykor az ősi hiedelmek, babonák hívtak életre. A középkori hiedelmek szerint a tél utolsó napjaiban, amikor a nappalok egyre rövidebbek, azt hitték, hogy a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek ez által életre kelnek. 2019. február 27-én rendeztük meg a diákok által is várt közösségi rendezvényt. A diákok többsége kreatív, ötletes, saját maguk által készített jelmezben érkezett a farsangi felvonulásara. Az ünnepséget nagy készülődés előzte meg. A program elérte a célját, és egy hagyományos szép télbúcsúztató vidám zenés bulival zártuk az estét. Reméljük, sok-sok ilyen közösséget összekovácsoló rendezvényünk lesz még a kollégiumban. Köszönet a szervezésért a kollégiumi Diákönkormányzatnak és minden önkéntesnek.

A kommunista diktatúra áldozataira emlékeztünk

Részletek

Szülőkategória: Kollégiumi élet

Készült: 2019. február 27. szerda, 17:28

A mai napon a kommunizmus áldozataira emlékezünk. Magyarokra és más nemzetiségűekre.

1947. február 25-én 72 éve a szovjet megszállók ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Kisgazda Párt főtitkárát, akit képviselői mentelmi joga sem tudott megvédeni sem a letartóztatástól, sem az azt követő koncepciós eljárástól, sem a hosszú börtönévektől.

Koholt vádakkal illették majd internáltak embereket. Nem számított, hogy valaki a falu elöljárójaként sikeresen szegült szembe a nyilasok kitelepítési parancsával, és nem számított az sem, hogy mit tett valaki a II. világháború során azért, hogy kicsiny közösségét megóvja a háború pusztításától.

Álljunk meg egy percre mindennapjaink rohanásában, és emlékezzünk azokra, akik mártíromságot szenvedtek magyarságukért! Mondjuk el gyermekeinknek, a fiatal generációknak, kik voltak s miért kellett meghalniuk azoknak, akikre ma közösen emlékezünk! A kiállítás révén az áldozatok emlékezete tovább éljen az új nemzedékekben is. Mert amíg emlékezünk közös történelmünkre, nem csak nemzetünk látja tisztábban múltját s ezáltal jövőjét, de mártírjaink sem halnak meg egészen.

A „Málenkij robot, avagy ártatlanul, ítélet nélkül kényszermunkán a Szovjetunióban”

A romos Magyarország az 1944-es német megszállást és a nyilas uralmat követően sem lélegezhetett fel.  A háború és a holokauszt milliókat érintő pusztításai után a szovjet Vörös Hadsereg újabb megpróbáltatás elé állította a lakosságot.

A világháborúban és azt követően több ezer magyar civil esett szovjet fogságba, és került ki a Szovjetunióba, ahol az elsődleges cél nem a foglyok elpusztítása, hanem a háborúban elpusztított ország újjáépítése volt. Miután Magyarországra érkezett a Vörös Hadsereg, nyomukban hadifogolygyűjtő-táborok jöttek létre, ahonnan a foglyokat folyamatosan bevagonírozták, majd a Szovjetunió különböző területeire, málenkij robotra szállították.

A háború következtében megnőtt fogolylétszám miatt a GUPVI, a külföldiek Gulagjaként emlegetett táborok száma is jelentősen több lett. A munkatáborok mindennapjai szigorú szabályok között zajlottak: hajnali ébresztő, órákon át tartó sorakozó és létszámellenőrzés, ételosztás, majd 12-14 óra munka után térhettek csak vissza az emberek. A nők és a férfiak kivétel nélkül mind kemény fizikai munkát végeztek, és napi teljesítményük után kapták még következő napi fejadagjukat. Az étel mennyisége és minősége, a nehéz munka, valamint a borzasztó higiéniás viszonyok is mind közrejátszottak abban, hogy a táborokban egymást érték a halálesetek. Az embertelen körülmények következtében megközelítőleg 300 ezer magyar veszíthette életét a Szovjetunióban.

A kiállítás fényképeken, plakátokon, visszaemlékezéseken és túlélőktől származó tárgyakon keresztül mutatja be Magyarország második világháborús végnapjait, a kényszermunkára elhurcoltak keserves mindennapjait, és a hazatérés keserédes pillanatait.

A „Péntek volt és 23” című tárlat az 1950-53 között Zalából a hortobágyi rabtáborokba elhurcolt családokra emlékezik.

Az 1945-ös parlamenti választások után a totális hatalomra törő kommunista párt szemében a megye egésze – azon belül a határvidék különösen – a „reakció” melegágya volt. 1947–48-ban a háborús állapotra berendezkedő birodalomépítés jegyében szigorították a vasfüggönyzárt, és hozzáláttak a társadalom proletarista átrendezéséhez, az úgynevezett népi demokrácia létrehozásához. 1950. január elsejével a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságából megszületett az ÁVH, melynek feladata a külső és belső ellenség elhárítása lett. A hortobágyi táborrendszert megalapozó, 1950. június 23- ai kitelepítés az ÁVH erődemonstrációja volt – két nappal az újabb világháborúval fenyegető koreai háború kitörése előtt.

A propaganda szerint az embereket „éles” helyzetben telepítették át a hátországba az ellenséggel érintkező déli határ mellől. A 6 megye területéről deportált 2446 főből 655 fő, 192 család zalai volt, őket a határövezet 82 településéről vagonírozták be. A deportálásra kijelölt család nevére kiállított határozat szerint „nevezett eddigi lakóhelyéről való kiutasítása és új lakóhelyének elfoglalása közérdekből szükségessé vált”.

Emlékezés a Magyar Kultúra Ünnepén

Részletek

Szülőkategória: Kollégiumi élet

Készült: 2019. január 28. hétfő, 12:03

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc (1790-1838) ezen a napon fejezte be a  Himnusz  megírását. A kultúra napjának megünneplésének gondolata ifj. Fasang Árpád zongoraművésztől, a későbbi kultúr-diplomatától származik, aki így fogalmazott: „Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is." „Kultúránk tesz felismerhetővé bennünket, ezért nagy felelősség, hogy miként ápoljuk, és milyen párbeszédet folytatnak a közönséggel, illetve egymással a művészeti szcéna szereplői." - hirdeti Hegedűs D. Géza. Nagy a felelősség, hiszen „A haza szűnik meg, ha megszűnik a centrum, az a kultúra, amelybe az ember beleszületett." - mondotta Oravecz Imre.

A Nemzeti Múzeumban őrzött kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását Szatmárcsekén, (a kéziraton csak ennyi áll: Cseke, 1923. január 22.) és erre az eseményre emlékezve e napon ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.

Ebből az alkalomból tematikus faliújság készült kollégiumunkban, amely az intézmény ebédlőjében került elhelyezésre.

Kollégiumi Karácsony

Részletek

Szülőkategória: Kollégiumi élet

Készült: 2018. december 20. csütörtök, 15:32

A téli szünet előtti utolsó esték a kollégiumban is a karácsonyi készülődés jegyében zajlanak Így volt ez az idén is. December 19-én tartottuk meg a kollégiumi karácsonyi ünnepségünket. Az elmúlt esztendők hagyományait követve ünnepi műsorral készültek a tanulóink. Az intézmény ebédlőjét már délután elkezdték feldíszíteni. Szépen terített asztal, alkalomhoz illő dekoráció várta a kollégiumi diákközösséget, valamint a nevelőtestület tagjait az étkezőben. A színpadon karácsonyi műsor keretében közel hozták mindenkihez az adventi hangulatot és szellemiséget a felkészült szereplők és az énekkar tagjai. A repertoár ezúttal is színes és tartalmas volt. A műsort a Nagy Gábor kollégiumvezető rövid beszéde és jókívánságait követően ünnepi vacsora zárta.