2017. május 12-én, pénteki napon, az esti órákban indultunk el Sopronba. Az eredetileg kora délutánra tervezett indulásunkat a Szilencium verseny országos döntőjébe jutott tanulóink miatt módosítottuk. De megérte, mert szép eredményeket értek el: két első, két második és két harmadik helyezést hoztak. A szállásunk egy középiskolai kollégiumban volt, ismét megállapíthattuk, hogy a mi „Cseri-kolink” jó körülményeket biztosít számunkra. Szombaton reggel 7 órakor keltünk, reggeliztünk, majd a Károly-kilátóhoz buszoztunk. Szerencsénk volt, mert még a hirtelen májusi eső előtt élvezhettük a kilátó csodálatos panorámáját. Láttuk a Fertő-tó világát, az Alpok hófödte csúcsait. Megnéztük a Kőhalmy Vadászati Múzeumot is, ahol érdekes interaktív játékokon keresztül ismerkedtünk a Sopron vidék élővilágával. Innen Fertőrákosra utaztunk, ahol hajóra szálltunk. A hajóút szép volt, etettük a sirályokat, megcsodáltuk a nádasok élővilágát. A hajókirándulás során egy körutazást tettünk a Fertő-tó magyar és osztrák oldalán. A sétahajózás alatt kapitányi ismertető mutatta be a Fertő-tó növény- és állatvilágát. Az ausztriai Ruszton folytattuk utunkat. Ruszt a XVII. század vége óta a történelmi Magyarország legkisebb szabad királyi városa, aminek a hagyomány szerint minden kéményén gólya fészkel, sok gólyafészket számoltunk meg. Az óváros 2001-óta az UNESCO világörökség része. A főtéren egy igazi hagyományőrző lakodalomba csöppentünk, még kaláccsal is megkínáltak bennünket.

Fertőmeggyesre kisvonattal mentünk, a dotto szőlőültetvények között haladt, láthattuk a gondosan megmunkált földeket. Hajóval mentünk vissza Fertőrákosra. Sopronba utazva megálltunk a Páneurópai Piknik Emlékhelyen. A vasfüggöny akadályozta meg, hogy Kelet-Európából „Nyugatra” lehessen szökni. 1989. május 2-án megkezdődött a vasfüggöny lebontása az osztrák-magyar határon. Ezek az események segítették elő a német egyesítést és vezettek a Berlini Fal leomlásához. A határáttörés helyszínén emlékparkot alakítottak ki. Visszatértünk Sopronba. Vacsoráztunk a Nagymama Éttermében, majd városi séta következett. Figyelemmel követhettük az erdészeti egyetemisták záró felvonulását, kicsit irigykedve néztük őket. Mi is szeretnénk eljutni eddig. Ismét este a kollégiumban. Reggel szintén 7 órakor keltünk. Reggeli, majd városnézés. A Tűztoronynál kezdtünk. Szép volt a kilátás. A Tűztorony Sopron jelképe. Hagymakupolája a kétfejű sassal 58 méter magasra emelkedik, így a város több pontjáról is jól látható. A torony körerkélyéről páratlan kilátás nyílik a Belvárosra és a Sopront körülölelő Lővérekre. A Fő téren áll a Tűztorony szomszédságában álló barokk sarokház a Storno-ház, amely Sopron egyik legszebb palotája. A család három nemzedéke rendkívül gazdag és értékes magánygyűjteményt hozott létre. Utána a Fabrícius–ház gyűjteményét néztük meg. A Soproni Múzeum római kori kőtára, régészeti kiállítás és a polgárlakásokat bemutató kiállítás található itt. Ebéd után Nagykanizsa felé indultunk. Először Fertődön álltunk meg. Az Eszterházy-kastélyba vezetett utunk. A kastélyt éppen felújítják, így csak 11 termet láthattunk. Közel húsz év alatt alakult ki az épület, amely a bécsi Schönbrunn és a párizsi Versailles méltó párja. Az épületegyüttes a maga korában egyedülálló építészeti jelenségként értékelhető. Az itt lakó Esterházy hercegek művészetpártoló tevékenysége révén a 18. század végi Magyarország egyik fő kulturális központja volt a kastély. „Magyar Versailles”-nak is nevezik. Eszterháza után Nagycenk következett. A Széchényi-kastély a korai klasszicizmus pompás emléke, Magyarország kastély-építészetének egyik kiemelkedő alkotása. A Széchenyi-család mauzóleuma történelmi zarándokhely. Itt, az évszázados hársfák árnyékában, a kriptaépületben alussza örök álmát Széchenyi István, a "Legnagyobb magyar". Iskolánk régi névadója. Fáradtan érkeztünk vissza Nagykanizsára. Köszönjük a „Bennmaradós” hétvégét, sokat tanultunk belőle.

9.c Előkészítő