Már nagyon vártuk és végre elérkezett a hétvége, aminek célja a szlovéniai Bled városa volt. A pénteki készülődés és tanulószoba után korán aludni mentünk, hogy reggel 6 órakor indulhassunk, mert kora délelőtt már célhoz szerettünk volna érni. Az első megálló Trojane volt, ami fánkjáról híres, valamint csodálatos  ahogy a hegyek körül ölelik. Az út további részében sem szűkölködtünk látnivalóban, a szépséges hegyek  hol közelebbről, hol távolabbról vettek körbe minket tetejükön kisebb, nagyobb hósapkákkal, lábaiknál hangulatos kisvárosokkal, falvakkal. Rengeteg alagúton mentünk át, olyan is volt, ami csak 50 méter hosszú, de olyan is, ami több kilométer. utunk során a zöldnek ezernyi árnyalatát láttuk a tavasz bizonyítékaként, ez a Vintgar szurdokban tetőzött, vagyis tetőzött volna, ha sikerült volna végigjárni a Radovna folyó melletti kiépített sétányt. Sajnos a természet ebben megakadályozott bennünket, mert a magas partoldalon a fák tömegével borultak ki ezért a szurdokot lezárták és csak a rövid bemeneti szakaszát néztük meg, és a vállalkozó kedvűek a felső nem lezárt szakaszt végigjárták de innen csak nagyon ritkán látták a folyót. A folyóparton tarisznyából elfogyasztott ebéd után a város közepén 150 méter magas sziklán található várat néztük meg, majd az oldalán kanyargó úton ereszkedtünk le a tóhoz, amit már a vár magasságából megcsodáltunk. A városközpontjában elterülő tó kerülete 7 kilométer, strandok, csónakkikötő, szállodák, gyönyörű XIX századi villák övezik melyeket fagyizás után sétánk során megcsodáltunk.

Kora délután  vadregényes Bohinji- tóhoz utaztunk, és a tó déli partján emelkedő 1800 méter magas Vogel hegyre indultunk. Nem is akárhogyan látogattunk fel a hegy 1530 méter magasára, hanem drótkötélpályán, kabinos felvonóval.Már az emelkedés is gyönyörű kilátást tárt elénk, de a hegy tetejéről lélegzetelállító kilátás tárult elénk. Az alattunk elterülő Bohinji tó és Szlovénia legmagasabb hegyei tárultak elénk, valamint a játékházaknak tűnő épületek. A látvány leírhatatlan. A kilátó épülete mögött újabb meglepetés várt ránk, az 50 centiméteres hó. Izgalmas volt áprilisban hógolyózni és félméteres hóban "szaladgálni". A tájat , a felhők játékát csodálni megunhatatlan volt , nagyon sok fénykép is készült. A felvonó gyorsan leért velünk  miközben igyekeztünk rögzíteni a látványt. Rövid szabadprogram alatt fedeztük fel Bohin központját és gyönyörködtünk a hegy tetejéről már megcsodált tóban. A szállásunk Ribnóban volt, kíváncsian vártuk milyen lesz. Nagyszerűnek bizonyult, kétágyas szobák zuhanyzóval, TV, svédasztalos vacsora és reggeli. Mindenki nagyon hamar a vacsora után elaludt köszönhetően a friss hegyi levegőnek, a túrának, sétának és a bőséges vacsorának. vasárnap a Postojna-i cseppkőbarlangba utaztunk, ami a világon egyedülálló. A barlangi túra során az első szakaszt kisvasúttal tettük meg és gyalogosan folytattuk utunkat, megnéztük a Kongresszusi termet. Kálvária hegyet, az Orosz hidat, a Szép termeket és a Koncert termet. A kisvasút nagyon izgalmas élményt nyújtott, elég nagy sebességgel haladt a több ezeréves cseppkövek között. A gyalogos séta során a nyakunkba akasztott  "masinából" magyar nyelven tájékoztatót hallottunk az aktuális helyszín látnivalóiról, a barlangot alakító természeti és emberi erőkről, munkáról, valamint az itt található élőlényekről. A barlang mélyén gőték élnek a teljes sötétségben, éjjellátó kamerák figyelik őket és a látogatók kivetítőn láthatják ezeket a nagyon félénk állatokat. A hangversenyteremben az akusztikát is kipróbálták, a Bertók testvérek dalra fakadtak, több népdalt is énekeltek, amihez a csoport is csatlakozott. A többi látogató körében nagy tetszést aratott. Vonattal jutottunk el a kijáratig, újra megcsodálhattuk a szebbnél-szebb képződményeket. A következő állomás Predjama a ritkaságnak számító barlangvár egy 123 méter magas sziklafalra épült. Reneszánsz stílusban felújított kastély  ami beépült a sziklába így a belső terekben sok helyen a természet adta a falakat. Leghíresebb lakója Erasmus rablólovag, akit csak egy belső áruló segítségével tudtak elfogni. A várban járva "diktafon" segítségével magyar nyelvű tájékoztatót kaptunk. A hazaúton próbáltuk magunkba szívni a táj szépségét, elraktározni a két nap látnivalóit és élményeit. Feledhetetlen élmény volt.   

Bogdán Mária, Kovács Nikolett, Kuti Leila